Milos Formanben nem lehet csalódni. Ha ő rendezni kezd, nem fogunk unatkozni. Az Amadeus előtt is már olyan címek fűzödtek a nevéhez, mint a Hair vagy éppenséggel a Száll a kakukk fészkére .
Történetünk egy fogdában veszi kezdetét, ahol egy szerencsétlennek látszó zeneszerző, Salieri, és egy plébános szóváltását ismerhetjük meg, ami később Salieri monológjába torkollik.
Salieri által visszamegyünk az időben, a 18. századi komolyzene városába Bécsbe, II. József uralkodásának idejére. Itt megismerhetjük a mesélő fiatalabb énjét aki a császári udvar zeneszerzője. Salieri tehetséges zeneszerző, a császár oda van érte, még sem híres annyira, hiányzik belőle valamilyen fenséges erő, kötetlen méltóság, ami igazán naggyá teszi az igazi zeneszerzőt. Ekkor robban be Mozart a képbe és letaglózza Salierit. Az ífju Amadeus (a hagyományromboló) alig húsz éves máris mindenki szereti, egyedisége, és újszerű zenéi magával ragadják a hallgatókat.
Salieri ezzel szemben középszerű, szeretik zenéjét, de sosem alkotott kiemelkedőt. Mozartban megvan minden amit Salieri cask kívánhat magának. Ez a két egyéniség ütközik meg a filmben, Salieri nem fogadja el Mozart tehetségét és az életére tör.
A téma adott, a színészi játék lenyügöző, egyértelmű, hogy garantál volt a siker.
F. Murray Abraham játéka talán a legkiemelkedőbb. Milos Forman evvel is újított azokban az időkben, mivel a filmbéli zsenialitás nincs agyonmagasztalva. Az egész történetet Salieri (Murray) szemszögéből ismerhetjük meg, így az ő benyomásait néha vallhatjuk magunkénak is, azonfelül, hogy nem mindig értünk vele egyet. Hihetetlen látni azt a beleélést az arcán amivel végigmeséli a történetet. Kevés színész lenne képes erre. Persze Tom Hulcenak sem kell a szomszédba menni tehetségért. Az ő játéka is fenomenális. Kellő iróniában részesülhetünk általa és a megformázott karaktere által.
Mindent összegezve, a film korának (és persze napjaink) egyik legnagyobb dobása. Teljességgel jogos a 8 Oscar (közük a legjobb rendező és szereplő stb.) Még most is szívesen leülök és végig nézem a 3 órát és egy percig sem unatkozok.
10\10
Történetünk egy fogdában veszi kezdetét, ahol egy szerencsétlennek látszó zeneszerző, Salieri, és egy plébános szóváltását ismerhetjük meg, ami később Salieri monológjába torkollik.
Salieri által visszamegyünk az időben, a 18. századi komolyzene városába Bécsbe, II. József uralkodásának idejére. Itt megismerhetjük a mesélő fiatalabb énjét aki a császári udvar zeneszerzője. Salieri tehetséges zeneszerző, a császár oda van érte, még sem híres annyira, hiányzik belőle valamilyen fenséges erő, kötetlen méltóság, ami igazán naggyá teszi az igazi zeneszerzőt. Ekkor robban be Mozart a képbe és letaglózza Salierit. Az ífju Amadeus (a hagyományromboló) alig húsz éves máris mindenki szereti, egyedisége, és újszerű zenéi magával ragadják a hallgatókat.
Salieri ezzel szemben középszerű, szeretik zenéjét, de sosem alkotott kiemelkedőt. Mozartban megvan minden amit Salieri cask kívánhat magának. Ez a két egyéniség ütközik meg a filmben, Salieri nem fogadja el Mozart tehetségét és az életére tör.
A téma adott, a színészi játék lenyügöző, egyértelmű, hogy garantál volt a siker.
F. Murray Abraham játéka talán a legkiemelkedőbb. Milos Forman evvel is újított azokban az időkben, mivel a filmbéli zsenialitás nincs agyonmagasztalva. Az egész történetet Salieri (Murray) szemszögéből ismerhetjük meg, így az ő benyomásait néha vallhatjuk magunkénak is, azonfelül, hogy nem mindig értünk vele egyet. Hihetetlen látni azt a beleélést az arcán amivel végigmeséli a történetet. Kevés színész lenne képes erre. Persze Tom Hulcenak sem kell a szomszédba menni tehetségért. Az ő játéka is fenomenális. Kellő iróniában részesülhetünk általa és a megformázott karaktere által.
Mindent összegezve, a film korának (és persze napjaink) egyik legnagyobb dobása. Teljességgel jogos a 8 Oscar (közük a legjobb rendező és szereplő stb.) Még most is szívesen leülök és végig nézem a 3 órát és egy percig sem unatkozok.
10\10
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése