DK: Belőled sosem elég

Egy újab hasítós poszter meg egy kamerás trailer. Várjuk a HDt.

5 lehengerlő Dark Knight poszter

A múlt heti lenyűgöző DK poszter után az 5 legfrissebb is valami elképesztő. Többet nem is mondok, a képek magukért beszélnek.

Orson Welles: Az aranypolgár.

Nemrég beszéltem egyik ismerősömmel, és neki ajánlottam ezt a filmet. Azt válaszolta, hogy amit mondok azok 100 éves filmek. Hát igen. Csak arról feledkezett el, hogy ezek a “százéves” filmek a filmművészet alapművei, mérföldkövei. Ezek azok a filmek amiket csak úgy emlegetünk: kihagyhatatlan klasszikus (ilyen még: Metropolis, Psycho, Száll a kakukk fészkére, Ragyogás, Rashomon, BlowUp stb..).
De térjünk vissza Orson Welles első lényeges remekművéhez, ahol a rendezésen kívűl a főszereplői posztban is megtaláljuk.
A történet egy hatalmas kastélyban kezdődik, ahol egy betegágyat láthatunk benne az ágybafekvő beteggel, aki percekkel később meghal száján az utolsó szóval amit még e világon kiejthetett: “Rózsabimbó”.
Ez az (talán) utalás nagyon senkit sem izgat, de egy hírügynökség elhatározza, hogy megfejti a rejtélyes szó értelmét, evvel is növelve a lap olvasottságát, hiszen fontos személy haláláról van szó.
Így hát, egy riporter (kinek arcát nem lehet látni, a kameraállás mindig csak hátulról filmezi) körbejárja az elhunyt minden hozzátartozóját, és az emlékekből megismerhetjük a zseniális üzletember és lapszerkesztő életét, titkait, vágyait.

Mert a filmbéli karakternek zsigereiben van az üzlet és a pénzforgatás, de ez sosem csábította. Egy kezdetben szerény lapocska (Inquirer) tulajdonosa amit azért tart, hogy a közt szolgálja, a mindennapi emberhez szóljon. Természetesen a lap veszteséges, de nem sokáig. Mr. Charles Foster Kane (Orson Welles) brilliáns húzásaival hamar tesz róla, hogy mindenki megismerje. Charles Kane az üzletének él, de élete nem unalmas. Kormányzónak kampányol, európai nagyhatalmakkal ápol személyes kapcsoltatot, gyönyörű felesége van, mindenki benne látja a jövendőbeli írányítót.

Ám mindez – egy váratlan fordulat miatt- összedől. A szavazók nem őt válasszák, felesége elhagyja. Az úriember már nem a régi, egy világ halt ki belőle (és ezt Orson Welles zseniálisan eljátsza). Épített egy gigantikus palotát (Xanadu) és oda rejtőzik el a világ elől, új feleségével (Dorothy Comingore). Itt éri utol halála rengeteg vizsály és áskálódás után. 
A riporter, ezt a tragikumot megtudja közeli barátaitól és társaitól de a rejtélyre nem talál megoldást. A Xanadunak más tulajdonosa lesz, és a benne lévő rengeteg “kacatot” elégetteti. Fekete füst szál fel a kastély kéményéből, magával víve az örök rejtély megoldását, sejtetve, hogy végig előttünk volt, csak lusták voltunk eléggé kinyitni a szemünk.

Értékelés:

Vitathatatlan (amint már leírtam), hogy a Citizen Kane filmművészeti remekvű, minden klasszikus gyökere.
A főszereplők értették a dolgukat. Orson Welles nagyon magasra tette a mércét, de nem maradt le Dorothy Comingore és Joseph Cotten sem. Ha napjaink filmjeiben ekkora színészi játékokat fedezhetnénk fel (ami ritka, habár létezik!) egy szavam sem lenne.
Reális képet kapunk az akkori kampányviszonyokról, és természetesen, hogy már a 40’-es években is létezett zsarolás, megvesztegetés (míly meglepő).
A filmnek nyugodt szívvel adom meg a 10\10-et és fejet hajtok előtte.

Első The Spirit Treaser Trailer +poszter.

Frank Miller újjabb ékessége kerül bemutatásra. A The Spirit teljesen visszaadja a Sin City látványvilágát, aminek nagyon örülök. A szereplőgárda sem utolsó (katt ide). Blockbuster
előérzetem van, de még magamba tartom.

Az új poszter  sem rossz (katt rá nagyobb méretért):

Hellboy II poszterrel csábítnak

Nekem speciel tetszik. De Dark Knightot nem üti.

Zűr a végletekig: Soutland Tales (spoiler tartalmú)

5 éves kihagyás után, Richard Kelly beállít egy olyan filmmel amit az első egy – másfél órában kevés az az ember aki nem utálja. A Southland Tales hihetetlen módon képes volt arra, hogy nézése közben felhúzzon, de mégis annyira lekötött, hogy nem tudtam otthagyni.

A történetet nem lehet leírni csak úgy. Az egész cécó a világvégéről szól, pontosabban annak közeledéséről. Az emberiség a III. Világháború kellős közepén van, kormányok emelkedtek fel és hanyatlottak.
Egy fura Nobel-díjas tudós (Curtis Armstrong) előállt egy olyan találmánnyal, ami befolyásolhatja az egész háború kimenetelét. De nem csak azt.. A találmány működése következtében a Föld magmamozgására is hatással van, amivel kissé megbomlik az egyensúly, az amúgysem zűrtelen világban. Röviden ennyi.

Persze az egészre rátesz még egy lapáttal az a tény, hogy egy filmsztár az egészet “megálmodta” és forgatókönyvet csinált belőle, maga sem selytve, hogy ez bekövetkezhet. Ez a bonyodalom kezdete ami persze szokásához híven csak zavarosodik, nemhogy tisztul. A történetbe bekavarnak még a kormányellenes Neomarxisták, egy belső imposztor, egy sikeres pornószínésznő, és egy sima világok közti tér-idő kontínum szakadás. Így felsorolva mintha maga Rejtő írta volna.

Értékelés:
Erről a filmről van mit mondani, de, most mikor összegezni kell, hirtelen nem tudom miről beszéljek. Kezdjük a színészekkel. Azt hiszem Dwayne “The Rock” Johnson és Seann William Scott is elég lenne de itt nem áll meg a színészi gárda: Sarah Michelle Gellar, Justin Timberlake, Christopher Lambert mind ott vannak és játszák a rájuk kiszabott talán kicsit klisés szerepeket, brutálisan (teljes színészi lista ide kattintva).
A középpontban azért marad D. Johnson és Sean W. Scott. Nagyon tetszett ahogy The Rock megjátsza magát, eljátszodta a szar színészt. Exstifflerünkre nehezebb feladat hárult, de komolyan játszott, megállta a helyét. A legborultabb karaktere Justinnak volt (Pilot Abilene), nem vártam tőle ilyen jó alakítást. Annyi biztos, hogy hihetetlen csapat jött össze.
Folytatva, pár szót a rendezésről, mivel az már külön fogalom. A történetben és rendezésben is hasonló kategóriáju The Nines alulmarad, ha jönt az ST. A negatívum a túlbonyolítás, mivel a különböző karakterek története eléggé kiszámíthatatlanul van beillesztve, de végülis érthető. Ami nagyon tetszett, az a színészek sminkje és viselkedése. Előszőr észre sem vehető, mennyi társadalomkritikával tud bírni egy olyan túlsminkelt nagyarc aki részt vesz a világ irányításában. Ebben a filmben találunk ilyen személyt pl.: a Nobel – díjas tudós, de az egész amerikai vezetőség ezt az érzetett keltette, már majdnem röhejessé váltak.
A filmre én egy erős 8\10-et adok. 7-esnél jóval többet érdemel. Akinek van türelme hozzá, mindenképp nézze meg, nagyot tud ütni.

Antal Imre emlékére.

Szomorú a szívem, hogy eme rendkívüli ember kilépett az élők sorából. Antal Imre élete során a művészettörténet egyik legnagyobb magyar képviselője. Már ha csak a Szeszélyes Évszakokat említjük, az emberek többségének ez az igazi egyéniség jut eszébe, mindenkinek mosolyt tudott csalni az arcára, egy nagyszerű embert vesztettünk ma el. Nyugodjon Békében.

Dark Knight vs. Dragonball

Az augusztus 15.-re tervezett Dragonball bemutatóját a 20th Century Fox eltolta egészen április 3.-ra. A dátummódosítás okáról nem nyilatkoztak, de nem nehéz kitalálni, hogy miről is van szó. Ugyanis aki nem tudná nyáron debutál a Dark Knight csakúgy mint az Arany hadsereg.
A Dragonball rajongók ígycsak bánkódnak, hiszen már az első képeket is megkapták.

Nyolc Tanu

Pete Travis hétszer rendezett életében, abból is hat tévéepizód, a Nyolc Tanu az első egész estés filmje, és meg kell mondani sok rendező szeretné, ha már az első műve ennyire ütne (ha nem is hatalmas, de átlagon mindenképp felüli).
Történetünk Spanyolhonban játszódik amerikai-spanyol nyílvános gyűlésen, ahol tervben van az összefogás napjaink terrorizmusa ellen. Ha nem is a sors kegyetlen iróniája, de öt terorista tesz róla, hogy a nap tényleg a terrorizmus jegyében teljen.
Ugyanis, ahogy az USA elnöke (William Hurt) a mikrofonhoz áll (mind később kiderül, ez a személy csak az elnök dublőre jó amerikai szokás szerint), rögtön kap két golyót a melkasába, a merénylőnek meg nyoma sincs. Természetesen nagy a kapkodás, mindenki menti a bőrét, de ezután jön csak a finálé - when the fat lady sings-, mikoris az egész pódium a magasba röpül. Ha eddig nem volt teljes a káosz, akkor mostmár az. De ahány ember, annyi történet. 8 ember szemszögéből ismerhetjük meg a robbanást, a merényletet és az abba kevert más sugalt történeteket.

Minden egyes történettel visszatekerődik az óra (Night on Earth fíling) és kezdünk átélni mindent az új karakterrel. Engem legjobban az elnök testőrének (Dennis Quaid) a története idegesített. Kissé zavaros gondolkodását a rendezés egész jól visszaadta.
Személy szerint Forest Whitaker volt a legjobb, baromi jó színész és most is megállta a helyét. Egy turistát játszik, ki kamerájával talán felvette a történteket.

A különálló történetek fonala a végén összefűződik, mintha mindenkinek meg volna az útszakasza, nem számít hol vezessen el, a végcél ugyanaz.
A lezárásnál ugyebár nem maradhat el a Happy End (nélküle talán jobban ütött volna!?) a gonosz megsemmisül és az amerikai kormány most is tántoríthatatlan.

Értékelés (spoiler tartalmú):
Mindent összegezve nem rossz akciófilm, habár nem lesz az év filmje nálam. A rendezés egész jó, mindig bírtam ezt a felülről filmezős-forgós megoldást. A színészekkel sincs baj, igaz, itt a párbeszédekért senki sem fog Oscart kapni. Azonban a történet végefelé haladva kezd kicsit sántítani, mintha a forgatókönyvíró és a rendező is kaptak volna egy-egy golyót minimum a lábábukba. Az autósüldözésnél (hogyan is maradhatna el) számos ütközés után is láthatunk képkockákat, ahol Dennis Quaid autója (ha jól emlékszem már, Opel, de nem lényeg) mintha most jött volna ki a gyárból, oly sértetlen.
A végén a főterrorista gondolkodásmódja is mintha megzavarodott volna, 20 percel azelőtt szemrebbenés nélkül kinyírt többszáz embert, majd a menekülést jelentő útszakasza elé ugró kislányt olyannyira ki akarja kerülni, hogy feldől mindenestől. Nanemár. Csak nem furdalt a lelkiismerete?
Mindenesetre nálam mindenképp egy erős 7.5\10, az adrenalin szintem enyhén szólva volt magas a film után.