Annak ellenére, hogy nem egy helyen lehetett látni az előzetest, mégsem örvend annyira nagy rajongótábornak a film, ezért is ezt választottam az első kritikák között a Csillagport (kb. Együtt került vászonra a “túlfűtött” Harry Potterrel ami meg sem közelíti a könyv élménytelíségét és közel sem lett ekkora alkotás).
Két év után Matthew Vaughn ismét kezébe vette az irányítást bebizonyítva, hogy a fiatalság nem hátrány, ha valaki egy jó filmet akar rendezni. Neil Gaiman regényét vászonra víve egy igazi régi módi mesefilmet ismerhetünk meg ahol a szereplők tökéletesen alakítják karaktereiket, és brilliánsan beleékelődnek a film egészébe. A zenei hanghatás passzol mindenütt és a látványtervezést a Mátrix rendezője is megirigyelhetné. A Gyűrűk Ura trilógia óta magasra tevődött a fantasy filmek mércéje mégis születtek felejthető darabok (pl.:Eragon) amik pont a szereplők kevésbé azonosúlása, színtelensége, a történet elkapkodása és ezáltal egyhangúsága miatt lettek olyanok amilyenek. Ezzel szemben a Csillagpor szereplői nagyszerűek és készült úgy a gyerekeknek mint a felnőtteknek.
A kissé fekete humorral megfűszerezett történet egy vidéki falucskába varázsol minket ami egy végtelen hosszú fal által (innen a falu neve is) határos a mágia világával. Főhősünk Tristan a fal emberi oldalán él, ahol nap mint nap zajlik a megszokott élet: reménytelenül próbálkozik egy elkényeztetett és gazdag lány szerelméért (Victoria), aki, lévén, hogy Tristan csak egy boltosfiú, nem ,,érzi kötelességének” viszonozni a names érzelmeket.
Eközben a fal varázslatos oldalán a birodalom királya haldoklik. A király hét fia, melyek közül már csak négy van életben folyamatosan ritkitják egymást, hogy az arra ,,érdemes” legyen a trónörökös. A már elkárhozott testvérek szellemképei mégis végigkísérik majd a történetet, tudnillik lelkük nem nyer nyugovást, míg az új király meg nem koronázódik. Ezáltal mindenütt ott lesznek majd a filmben, és játszi könnyedséggel humorizálnak a legizgalmasabb jeleneteknél.
A király utolsó akaratával egy csillagot hoz le az égről, hátrahagyva, hogy az a herceg lesz a birodalom vezetője, aki előbb találja meg a csillagot.
Tristan látva a hullócsillag zuhanását, megígéri Victoriának, hogy elhozza azt. Ám mielőtt folytatnánk, tisztáznunk kell valamit. Amikor egy hullócsillag földet ér, emberi formát ölt. A mi hullócsillagunk, a szépséges Yvaineben ölt testet.
Feltűnnek a színen a meséből elmaradhatatlan boszorkák is, akik a csillag szívére pályáznak, hogy visszanyerjék fiatalságuk.
Így megkezdődik a vesszőfutás, tűzön és vízen, földön és levegőben a csillagért, a hercegek, a boszorkák és Tristan között kik mit sem sejtenek egymásról.
Shakespeare kapitány (Robert de Niro ismét remekel) jelenléte - aki rettenetes és kegyetlen kalóz hírében áll – csak bonyolultabbá teszi az eddig sem rózsás helyzetet.
Persze a mesékből elmaradhatalan a romantika csak úgy mint a Happy End, mindkettőnek részesei lehetünk mi is, nem feledve a mesék örökös zárómondatát:
Két év után Matthew Vaughn ismét kezébe vette az irányítást bebizonyítva, hogy a fiatalság nem hátrány, ha valaki egy jó filmet akar rendezni. Neil Gaiman regényét vászonra víve egy igazi régi módi mesefilmet ismerhetünk meg ahol a szereplők tökéletesen alakítják karaktereiket, és brilliánsan beleékelődnek a film egészébe. A zenei hanghatás passzol mindenütt és a látványtervezést a Mátrix rendezője is megirigyelhetné. A Gyűrűk Ura trilógia óta magasra tevődött a fantasy filmek mércéje mégis születtek felejthető darabok (pl.:Eragon) amik pont a szereplők kevésbé azonosúlása, színtelensége, a történet elkapkodása és ezáltal egyhangúsága miatt lettek olyanok amilyenek. Ezzel szemben a Csillagpor szereplői nagyszerűek és készült úgy a gyerekeknek mint a felnőtteknek.
A kissé fekete humorral megfűszerezett történet egy vidéki falucskába varázsol minket ami egy végtelen hosszú fal által (innen a falu neve is) határos a mágia világával. Főhősünk Tristan a fal emberi oldalán él, ahol nap mint nap zajlik a megszokott élet: reménytelenül próbálkozik egy elkényeztetett és gazdag lány szerelméért (Victoria), aki, lévén, hogy Tristan csak egy boltosfiú, nem ,,érzi kötelességének” viszonozni a names érzelmeket.
Eközben a fal varázslatos oldalán a birodalom királya haldoklik. A király hét fia, melyek közül már csak négy van életben folyamatosan ritkitják egymást, hogy az arra ,,érdemes” legyen a trónörökös. A már elkárhozott testvérek szellemképei mégis végigkísérik majd a történetet, tudnillik lelkük nem nyer nyugovást, míg az új király meg nem koronázódik. Ezáltal mindenütt ott lesznek majd a filmben, és játszi könnyedséggel humorizálnak a legizgalmasabb jeleneteknél.
A király utolsó akaratával egy csillagot hoz le az égről, hátrahagyva, hogy az a herceg lesz a birodalom vezetője, aki előbb találja meg a csillagot.
Tristan látva a hullócsillag zuhanását, megígéri Victoriának, hogy elhozza azt. Ám mielőtt folytatnánk, tisztáznunk kell valamit. Amikor egy hullócsillag földet ér, emberi formát ölt. A mi hullócsillagunk, a szépséges Yvaineben ölt testet.
Feltűnnek a színen a meséből elmaradhatatlan boszorkák is, akik a csillag szívére pályáznak, hogy visszanyerjék fiatalságuk.
Így megkezdődik a vesszőfutás, tűzön és vízen, földön és levegőben a csillagért, a hercegek, a boszorkák és Tristan között kik mit sem sejtenek egymásról.
Shakespeare kapitány (Robert de Niro ismét remekel) jelenléte - aki rettenetes és kegyetlen kalóz hírében áll – csak bonyolultabbá teszi az eddig sem rózsás helyzetet.
Persze a mesékből elmaradhatalan a romantika csak úgy mint a Happy End, mindkettőnek részesei lehetünk mi is, nem feledve a mesék örökös zárómondatát:
,,És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése