2008. január 30., szerda

Persepolis




Tartalom: Történetünk Iránban játszódik, mégpedig Teherán nevű városban. Az élet itt is "normális". Fegyveres felvonulások, forradalom, hatalmi mérleg ide-oda mozdulása.
Mindez kicsit sok egy kislánynak, kinek nem egy rokona forradalmár. Szülei, gondoskodásuk jeleként nagy áldozatot hoznak, Nyugatra küldik kislányukat, egy jobb élet reményében. Persze mindez csak remény. Hogyan is illeszkedhetne be egy iráni teenager a nyugati "fejlettebb" körökben? Más elven nevelkedett hosszú évekig és most rákényszerül ezeket elfelejteni. Egyértelmű, hogy nem járt sikerrel és a még mindig fiatal Marji visszamegy hazájában, hogy ott se találja helyét.

Megnéztem és nagyra nyitottam a szemem.
Olyan kicsi ennek a filmnek a népszerűsége de nem értem miért??!!
Nagyon élethűen ábrázolja az akkori teheráni helyzetet és mivel ez animáció, bármit tud ábrázolni nagyobb nehézség nélkül. A film lényegében elég komor alkotás, a kislány nagyon sokat szenved míg felnő, rengeteget tapasztal. Megismerhetjük az iráni helyzetet a nők nézőpontjából, a folyamatos elnyomást, terrorizálást, és hogy semmibe veszik őket. Nagyon érzékletes!
Az arcvonások nem kidolgozottak, nem részletesek, mégis érezzük a szereplő apró hangulatváltozását is. Egy kissebb pont, egy görbe vonal már elég, hogy ezt érzékeltesse.
A filmben ott van végig a nagymama akihez a kislány mindig fordul, akit a legjobban tisztel és megfogadja a tanácsát. Ennyi klisé még belefér.
A film végén nincs csattanó, ennél a műfajnál, azt hiszem nincs is értelme.
Ahogy a tartalomban is le van írva, a lányt szülei nyugatra küldik, ahol nem találja a helyét és visszajön, hogy hazájában se találja helyét.
Végül elege lesz, ledobja ruháját, leveszi fátylát és újra kezd mindent. Ott vagyunk ahol elkezdtük, a lány búcsúzik. Anyja utolsó szavai a leghatásosabbak : A ma Iránja nem neked való, megtiltom, hogy visszagyere!


0 megjegyzés: